Terminátor

1. Fejezet 

A nagy nap

Egy nap, mikor Niki fenn fürdött a hegyekben és nézte a zsákbamacskát, leszállt mellé Terminátor a gyerekével, és megkérdezte tőle: szeretne-e csatlakozni hozzájuk?
Niki egy kicsit gondolkodott, és ezt mondta:
– Őőő, még gondolkodom rajta!
Ezt válaszolta a Terminátor:
– Rendben, Nikolett, holnap visszajövök és újra megkérdezem!
Niki beleegyezett, hogy holnap visszajöhet.

Ezután Niki kiszállt a hangfalaktól dübörgő, bugyogós forrásvízből, és elindult Leventéhez, Krisztiánhoz és Attilához. Útközben találkozott Bernivel és Noémivel. Éppen arról beszéltek, mennyire jó, hogy már nem csinál semmit a Terminátor, mert gyereke lett.

Niki már majdnem ott volt Krisztiánéknál, de meglátott egy repülőgépet, amiben Terminina ült. Bement, és ezt ordította:
– Mindenki feláll! Vegyétek fel a Druppot (a Drupp egy cipő, amivel 2 km magasra fel tudsz ugrani), és felugrunk a repülőre!

Elkezdték beállítani a cipőket, és plipp, plupp, lipp, reccs. Nikinek, Attilának és Krisztiánnak sikerült, de Leventének eltörött a cipője. Nem tudott feljutni a repülőre. A repülőben még ott ült a Terminátor és a gyereke is.

2. fejezet

A csapda bezárul

Levente márt majdnem sírt a földön, mert eltörött a cipője és nem tudott felmenni a többiekkel. Nagyon mérges volt magára. De ahogy a fűben keresgélt, talált egy titokzatos, ezüstösen villogó kártyát. Rögtön tudta, hogy ez egy bázis belépője lehet. Elindult a hegyek között, és talált egy nagy, rozsdás fémkaput. A kártyát hozzáérintette,
és kattan, az ajtó kinyílt. Bent minden csupa számítógép volt, amik furcsa zöld fénnyel villogtak.

Eközben fenn a levegőben a repülőn nagyon fura lett a hangulat. A Terminátor egyáltalán nem volt kedves. Krisztián bátorságot gyűjtött és megkérdezte:
– Terminátor, miért van kisbabád?

A Terminátor nem válaszolt, csak gonoszul elmosolyodott. A szeme hirtelen vörösre váltott, és fémesen felnevetett. Terminina, a pilóta is gonosz lett, és elkezdte össze-vissza nyomogatni a gombokat. A repülő rázkódni kezdett, mint az őrült.
– Hahaha! – nevetett a Terminátor.

Attila és Krisztián nagyon megijedtek. A repülő zuhanni kezdett a tiltott zóna sötét felhői felé, és a Terminátor márt nem is törődött semmivel, csak a gonosz tervével. Levente a bázison a nagy képernyőn látta, hogy mi történik a gépen. Rájött, hogy a Terminátor becsapta őket, és most az egész csapat nagy veszélyben van.

3. fejezet

A gép támadása

A repülőgép vészesen zuhant a sötét felhők között. A fülkéből hangos fémes dörömbölés hallatszott, majd a pilótafülke ajtaja hatalmas csattanással kirepült a helyéről. A Terminátor lépett ki rajta, vörösen izzó szemekkel és acélos szorítással a kezében. Ez most nem játék volt, nem volt többé mosolygás vagy trükk, a gép azért jött, hogy végezzen velük.

Niki felállt, és a többiekre nézett.
– Figyeljetek! – kiabálta. – Én direkt szövetkeztem vele, hogy idecsalogassam, mert csak így tudtuk elkapni! Tudtam, hogy kijön a fülkéből, ha azt hiszi, ő irányít mindent.

Attila és Krisztián megdöbbenve nézték, ahogy a Terminátor feléjük lépked. A föld remegett a lépteitől. Niki hirtelen egy kis távirányítót rántott elő, amit még a hegyekben szerzett meg.
– Levente, most! – ordította a kommunikátorba.

A föld alatt, a bázison Levente látta a képernyőn, hogy a Terminátor elhagyta a fülkét. Gyorsan megnyomta a vezérlőgombokat. A repülőgép padlójából hirtelen erős, elektromos mágneses háló emelkedett ki, ami rögtön a Terminátorra tekeredett. A gép dühösen ordított, a szemei villogtak, és próbált kiszabadulni a fémbilincsekből, de a bázisról jövő áramütés megbénította a rendszereit.

A Terminátor térdre esett a repülő közepén, és végül mozdulatlanná vált. A fülke ajtaja nyitva maradt, a gép pedig tehetetlen volt. Niki odament hozzá, és biztos helyre tette a vezérlőkulcsot, amit a gép a kezében szorongatott.

– Vége a küldetésnek – mondta Niki lihegve, miközben a gép végre stabilizálta a repülést.

Most már mindenki tudta, hogy Niki milyen bátor volt, hogy egyedül vállalta ezt a kockázatot. De vajon mi lesz most, hogy a Terminátor hatástalanítva lett, és ott állnak a sötét felhők között egyedül a repülőn?

4. Fejezet
A szabadulás

A repülő éppen ereszkedett, amikor a Terminátor szeme újra vörösen villant. Egy hatalmasat rántott magán, és a mágneses háló darabokra tört. Felállt, ledobta a fémbilincseket, és a repülő megingott. A Terminátor elindult Nikiék felé, miközben a fülke ajtaja rázáródott a csapatra. Levente a bázison látta a képernyőn, ahogy a rendszer összeomlik, és a vezérlés végleg megszűnik. A repülőgép megpördült a levegőben, és irányíthatatlanul zuhanni kezdett. A Terminátor csak nevetett, miközben a repülő a sötét zóna mélye felé tartott.

5. fejezet
Hívás a bázisról

Berni és Noémi éppen a hegyek alatt sétáltak, amikor megcsörrent a telefonjuk. Levente hívta őket a titkos bázisról, és a hangja nagyon izgatott volt.
– Baj van! A Terminátor megőrült a repülőn, és Nikiék zuhannak! – kiabálta Levente a telefonba.

Berni és Noémi arca rögtön komoly lett. Eddig azt hitték, minden rendben van, de most már tudták, hogy nagy a veszély.
– Azonnal indulunk a bázisra! – mondta Noémi.

Szaladni kezdtek a sűrű erdőn keresztül, és hamarosan meg is találták a rejtett fémkaput. Levente kinyitotta nekik az ajtót, és a lányok berohantak a villogó számítógépek közé.
– Mit tudunk tenni? – kérdezte Berni lihegve.
Levente a képernyőre mutatott:
– Itt jönnek! Muszáj valahogy lelassítanunk a gépet, mielőtt becsapódik a tiltott zónába!

Berni és Noémi gyorsan leültek a gépek elé, és elkezdték keresni a vészjelzéseket, hogy segítsenek Nikinek és a többieknek túlélni a zuhanást a sötét felhők között.

6.fejezet

Hajszál híján a szabadság

A repülőgépen a helyzet egyre durvább volt. A Terminátor már majdnem teljesen betörte az ajtót, a fém úgy csavarodott, mint a papír. Niki, Attila és Krisztián a falnak szorultak, mert a gép orra már meredeken mutatott a tiltott zóna felé.

Hirtelen megszólalt a hangszóró. Berni és Noémi hangja hallatszott a bázisról:
– Niki, hallotok? Most próbáljuk kinyitni a hátsó rámpát távirányítással! Vigyázzatok, mert nagy lesz a szél!

Abban a pillanatban, amikor a Terminátor beugrott volna a szobába, a repülő hátulja hatalmas csattanással kinyílt. A süvítő szél mindent magával rántott. Nikiéknek szerencséjük volt, mert az utolsó pillanatban bele tudtak kapaszkodni a tartórudakba.

– Most kell ugranunk! – ordította Niki. – Aktiváljátok a Druppokat!

A Terminátor próbált utánuk kapni, de a bázisról Berniék hirtelen megfordították a gép szárnyait, amitől a Terminátor elvágódott a padlón. Niki, Attila és Krisztián egymás kezét fogva kilöktek egy nagy mentőcsónakot, és utána ugrottak a semmibe.

A Drupp cipők zúúúm hanggal bekapcsoltak a lábukon, így nem zuhantak, hanem siklottak a levegőben. Ahogy néztek vissza, látták, hogy a repülőgép a gonosz Terminátorral együtt eltűnik a tiltott zóna sötét és villámló felhői között.

Sikerült kiszabadulniuk, de a kaland még nem ért véget, mert a sötét zóna széle már alattuk volt.

7. fejezet

Az ismeretlen táj

Ahogy Nikiék a levegőben siklottak, Niki elővette a titkos világ térképét, hogy megnézze, hol vannak. A térkép összevissza villogott, mert a tiltott zóna felett minden jel megzavarodott. Rájöttek, hogy egy olyan terület felé tartanak, ami még a térképen is csak egy nagy, fehér foltként szerepelt.

8.fejezet

Izgalom a bázison

Levente, Berni és Noémi feszülten figyelték a monitorokat a titkos bázis közepén. A képernyőn csak apró, ugráló pontokat láttak, mert a tiltott zóna felhői mindent eltakartak.
– Muszáj beszélnünk velük, mielőtt túl messzire mennek! – mondta Noémi, és közben bőszen nyomogatta a gombokat.
Levente és Berni pedig próbálták fogni a Drupp cipők jelét, hogy tudják, merre repülnek a többiek.

9.fejezet
Irány a sötét felhők mélye

Niki, Attila és Krisztián a levegőben úszva érezték, ahogy a levegő egyre hidegebb lesz. Előttük egy hatalmas, fekete és lila színekben pompázó felhőfal tornyosult: ez volt a tiltott zóna bejárata. Ahogy átrepültek a kapun, a Drupp cipők furcsán kezdtek viselkedni, és néha apró szikrákat szórtak.

Bent a zónában minden más volt, mint a rendes világban. A fák a földön neonfényben világítottak, és a folyók nem lefelé, hanem felfelé folytak a dombokon. Mindenki nagyon figyelt, mert tudták, hogy a Terminátor gépe is valahol itt zuhant le, és a roncsok között bármi megbújhat.

Niki szorosan fogta a világ térképét, de a papíron a fehér folt egyszer csak elkezdett színesedni. Új utak és titkos városok rajzolódtak ki rajta, amikről eddig senki sem tudott.
– Nézzétek, a térkép életre kelt! – kiáltotta Krisztián.
Lassan ereszkedni kezdtek a fénylő erdő felé, de hirtelen egy mély, dübörgő hangot hallottak a távolból, ami nem a vihar volt. Valami más is élt a tiltott zónában, és úgy tűnt, már észre is vette az érkezőket.

10. fejezet

Üzenet a sötétből

Niki gyorsan bekapcsolta a karján lévő rádiót, hogy hírt adjon magukról a barátaiknak. A tiltott zóna zavarása miatt a hangja recsegett, de sikerült elküldenie egy rövid jelet: „Megvagyunk, a térkép működik!” Levente, Berni és Noémi a bázison megkönnyebbülve látták a zöld pontot felvillanni a monitoron.

11.fejezet

A rejtélyes hang nyomában

Niki, Attila és Krisztián elindultak a fénylő erdőben, hogy megkeressék, mi adta azt a különös, dübörgő hangot. A fák között neonfényű növények hajlongtak, és a levegőben apró, szikrázó bogarak repkedtek körülöttük. Ahogy egyre mélyebbre értek az ismeretlen rengetegbe, a hang hirtelen felerősödött, és a föld is megremegett a lábuk alatt. Egy hatalmas sziklafalhoz értek, ahol egy rejtett barlang bejárata tátongott, és a morajlás pont onnan jött. Niki felemelte a világ térképét, ami most már vakítóan ragyogott a kezében, jelezve, hogy valami nagyon fontos van bent.

Óvatosan beléptek a barlangba, ahol a falakon furcsa, mozgó rajzokat láttak a Terminátorok történetéről. A barlang mélyén egy hatalmas, aranyból készült gépszerkezetet találtak, ami ritmusosan dobolt, mint egy óriási szív. Krisztián észrevette, hogy a szerkezet mellett egy régi napló hever a földön, tele titkos írással. Ahogy közelebb mentek, a hang hirtelen elhallgatott, és egy kék hologram jelent meg felettük. A hologram egy régi tudóst ábrázolt, aki azt suttogta: „Vártalak titeket, a térkép hordozóit.”

Nikiék alig mertek lélegezni a csodálkozástól, mert rájöttek, hogy ez a hely őrzi a világ összes titkát. Attila megérintette az arany gépet, és ekkor a barlang falai ragyogni kezdtek, megmutatva a kivezető utat a zónából. De ekkor a távolban újra felhangzott egy fémes csattanás: a Terminátor nem adta fel, és már a barlang felé tartott. Gyorsan kellett cselekedniük, mielőtt a gonosz gép ideér és megszerzi az arany szívet. Noémiék a bázison közben látták, hogy a Terminátor jele ismét megjelent a radaron, pont Nikiék mögött. Levente ordított a mikrofonba, hogy fussanak, de a barlangban a jel sajnos ismét megszakadt.

12. fejezet

A mentőakció kezdete

Levente és Berni látták a monitoron, hogy a Terminátor jele már majdnem elérte Nikit és a többieket a barlangnál.
– Nem várhatunk tovább, indulnunk kell! – kiáltotta Levente, és felkapta a térképet meg a kulcsokat.
Berni gyorsan Noémi mellé ugrott, és megbeszélték, hogy Noémi a bázisról fogja segíteni őket rádión.
Kirohantak a bázis hátsó kapuján, ahol egy hatalmas, színes hőlégballon várakozott készen a felszállásra.
Levente begyújtotta a lángot, és a ballon lassan emelkedni kezdett a sötét felhők és a tiltott zóna felé.
Berni a távcsővel figyelte az erdőt, és próbálta kiszúrni a barlang bejáratát a neonfényű fák között.

13. fejezet

Menekülés a magasba

A barlangban Nikiék már hallották a Terminátor fém lábainak csattogását a köveken, ezért gyorsan cselekedtek. Attila és Krisztián közösen megemelték a titokzatos arany gépet, ami meglepően könnyű volt, mintha magától lebegne. Kirohantak a barlangból, pont akkor, amikor a hőlégballon kosara leereszkedett a sziklafal mellé.

– Gyorsan, ugorjatok be! – ordította Levente a magasból, miközben Berni segített mindenkinek beszállni.

A Terminátor dühösen rázta az öklét a földön, mert a Drupp cipők és a ballon segítségével a csapat magasra emelkedett. Az arany gép halkan zümmögött a kosár közepén, és egy védőpajzsot vont a ballon köré, így a tiltott zóna villámai már nem bántották őket. Ahogy távolodtak, látták a térképen, hogy az arany gép fénye mutatja az utat hazafelé, a biztonságos hegyekbe.

Mindenki megnyugodott, Niki pedig büszkén nézett Noémire és Bernire, mert tudta, hogy igazi csapatként győzték le a gonosz gépet. A hőlégballon békésen úszott a csillagos égbolton, maguk mögött hagyva a sötét zóna minden veszélyét.

14. fejezet

Baleset a magasban

Már éppen mindenki megnyugodott volna, amikor az arany gép furcsa, éles hangot adott ki, és rázkódni kezdett a hőlégballon kosarában. A gép hirtelen meghibásodott: vad szikrákat szórt, és egy erős mágneses hullámot lőtt ki magából. Ez a hullám pont Leventét találta el, és olyan erővel rántotta meg, hogy a fiú kirepült a kosárból.

Mindenki felsikított, de Levente nem zuhant le, hanem a gép ereje feldobta őt egyenesen a hőlégballon tetejére! Ott kapaszkodott a csúszós anyagba, miközben a ballon vadul himbálózott a sötét égbolton. Berni és Niki azonnal elkezdték a köteleket húzni, hogy segítsenek neki, de az arany gép tovább rakoncátlankodott. Leventének minden erejére szüksége volt, hogy fent maradjon, miközben a többiek lentről próbálták megjavítani a meghibásodott szerkezetet.

15,fejezet

A légicsata és a szerencsés fordulat

Attila és Krisztián azonnal cselekedtek: egymás vállára álltak, és megpróbáltak felnyúlni a ballon peremén túlra, hogy elkapják Levente kezét. Hiába feszültek meg minden erejükkel, a hőlégballon olyan hevesen rángatózott a viharban, hogy nem érték el a fiút, aki odafent kapaszkodott. Ekkor egy fémes morajlás rázta meg a levegőt, és a felhők közül előbukkant a Terminátor, aki egy roncsaiból összetákolt repülő szerkezettel száguldott egyenesen feléjük.

A gép vörös szemei dühösen izzottak, és olyan közel repült a ballonhoz, hogy a propellerei hatalmas széllökést támasztottak. Ez a hatalmas légörvény azonban váratlan segítséget hozott: a szél ereje akkorát lökött Leventén, hogy a fiú lecsúszott a ballon tetejéről, és pont belehuppant a kosár közepébe, egyenesen a barátai közé.

– Megvagy! – kiáltotta boldogan Niki, miközben felsegítették a ziháló Leventét.

Bár Levente megmenekült a tetőről, a veszély nem múlt el, mert a Terminátor már a kosár szélét kerülgette a gépével. Noémi a bázisról a rádión keresztül kiabált, hogy kapcsolják be az arany gép utolsó tartalék energiáját, mielőtt a gonosz robot elkapja őket a levegőben.

16. Felyezet

Az arany gép hirtelen hatalmas fénycsóvát lőtt a gonosz robotra. A Terminátor tákolt repülője kigyulladt és nagy füsttel zuhanni kezdett a mélybe. Nikiék megmenekültek a támadástól és a hőlégballon végre egyenesen repült.

17. Felyezet

A csapat boldogan landolt a titkos bázis melletti réten a puha fűben. Mindenki megölelte egymást, mert azt hitték, hogy végre vége a veszélynek. Ekkor azonban Noémi rádiójából egy ijesztő, ismeretlen torz hang hallatszott ki.

18. Felyezet

Noémi arca elfehéredett a rémülettől, amikor a furcsa hang a nevét suttogta. Niki, Attila és a többiek azonnal odafutottak hozzá, hogy segítsenek. A bázis falai remegni kezdtek, mert valami új ellenség érkezett meg közéjük.

19. fejezet

A bázis hívatlan vendége

Attila és Krisztián elsőként rontottak be a szobába, ahol Noémi rémülten hátrált a falig. A villogó monitorok fényében egy hatalmas, ezüstszürke farkas állt, amelynek a szemei furcsán csillogtak a sötétben. A fenevad nem morgott, hanem ugyanazon a mély, gépies hangon szólalt meg, amit Noémi rádióján hallottak az előbb.

A fiúk megálltak, mert látták, hogy a farkas nyakában egy különös, arany színű nyakörv van, ami pont úgy zümmögött, mint az arany gép.
– Ne bántsátok, ő nem egy sima farkas! – kiáltotta Niki, aki észrevette a hasonlóságot a barlangban talált szerkezettel.
A hatalmas állat lassan bólintott, és a mancsával a világ térképére mutatott, mintha üzenni akarna nekik a jövőről.

20. fejezet

Az ezüst őrző

A farkas lassan közelebb lépett Noémihez, és lehajtotta a fejét, jelezve, hogy nem akar bántani senkit. A nyakörve hirtelen kivetített egy térképet a bázis falára, ami pontosan megegyezett Niki arany térképével.
– Ő a zóna őrzője, és azért jött, hogy figyelmeztessen minket – suttogta Berni, miközben óvatosan megsimogatta az állat puha, ezüstös szőrét.
A farkas egy halk vonyítással jelezte, hogy a Terminátor darabjai a tiltott zónában maguktól elkezdtek összeállni valami még nagyobbá. Levente gyorsan a számítógéphez ugrott, és látta, hogy a farkasnak igaza van: a radar egy hatalmas, mozgó fémhegyet mutatott a távolban.

21. fejezet

A nagy csapda

Levente, Berni és Noémi azonnal nekiláttak a bázis védelmi rendszerének átalakításához. A hatalmas farkas segítségével mágneses érzékelőket helyeztek el a bejárat körül, hogy csapdába ejtsék az újra összeálló fémszörnyet. Miközben a fiúk nehéz fémhálókat feszítettek ki, a lányok az arany gép energiáját a bázis kapuiba vezették.

22. fejezet

A végső csapda

Amikor a hatalmas fémszörny dübörögve megérkezett a bázis kapujához, Levente és Noémi egyszerre húzták meg az indítókart. A mágneses hálók és az arany gép fényes sugarai azonnal körbefogták a Terminátort, aki hiába próbált szabadulni, a csapda szorosan fogta. Ekkor a semmiből két másik alak is feltűnt a fényben: egy női robot és egy kisebb robotgyerek, akik eddig a tiltott zóna szélén várakoztak.

A hatalmas farkas egyet vonyított, és a bázis padlója alatt megnyílt egy titkos, fénylő alagút, ami egyenesen a tiltott zóna legmélyebb részére vezetett. Nikiék nem bántották őket, hanem hagyták, hogy a Terminátor a családjával együtt besétáljon a kapun, ahol egy békésebb, elzárt világ várta őket. Ahogy az utolsó robot is átlépett, a kapu örökre bezárult, és a tiltott zóna ködje elnyelte a fémcsattogást.

A bázis környékén végre csend lett, és a barátok tudták, hogy a robotcsalád ott marad örökké, ahol senkit sem bántanak többé. Niki, Attila, Krisztián, Berni, Noémi és Levente egymásra néztek, a farkas pedig egy utolsót bólintott nekik, mielőtt ő is eltűnt volna az erdőben. A világ térképe ekkor zölden felvillant, jelezve, hogy a küldetés sikerült: a béke végre helyreállt.